Az ének, illetve a zene elméleti tárgyainak (szolfézs, zeneismeret, zenetörténet, zeneelmélet) tanítási jellege is több, mint fél évszázada gyakorlatilag semmit sem változott, semmi kapcsolata sincs a jelennel, sőt, tudomást sem akar venni róla. Hiába vannak újabb és újabb próbálkozások, nemhogy javul, de tovább tágul a szakadék a szigorú akadémizmus és a populizmus között. Ez főleg a tizenéves korosztály tanítási gyakorlatában okoz egyre nagyobb gondot. Ennek megoldásaként szakmódszertani fejlesztésre van szükség, és a tárgyak presztízsének visszaemelésére. „Kodály országában” ezért a modernizálás egyúttal a minőség emelését és nem csökkentését jelenti.
Dr. Nemes László Norbert gondolatait idézem: „Kutatómunkával sikerült már bizonyítani, hogy az ének-zene az egyik legelutasítottabb tantárgy az iskolákban. A magyar általános oktatási intézményekben az alaptanterv szerinti zenei oktatás jelenleg a klasszikus zene határain belül maradva, Bartók Bélával és Kodály Zoltánnal véget ér, a tanárok a zene megszerettetése, az interaktív közös zenélés helyett a lexikális tudásanyag átadására koncentrálnak.”
Régóta tudjuk, hogy a zene általánosítva- úgymint komolyzene és populáris zene- egységesen nem minősíthető, s hogy eszerint értékrendet felállítani képtelenség (Gonda János). Ludovico Einaudi szerint a populáris zene „mai emóciókat közvetít, ami összeköti a ma emberét a művészettel.” Pedig a zene olyan kompetenciákat fejleszt, amire a ma emberének és a jövő generációnak nagy szüksége lenne: kreativitás, kritikus gondolkodás, rendszerben való gondolkodás, problémamegoldó képesség, érzelmi intelligencia, illetve erősítheti a jobb és a bal agyfélteke közötti kapcsolatot.
Módszertan
A zenei szemantika: zenei jelentéstan. Mindenekelőtt fontos leszögeznem, hogy nem egyfajta légből kapott jelentést szeretnék rásózni a növendékre: melyik zenedarab/zenemű mit jelent. Természetesen ilyen nincs. A zenei szemantika alapú tanítás lényege, hogy a zene ritmikai, dallami, harmóniai és természetesen formai elemeit, fordulatait megfigyeljük: a zenei elemei egyfajta kifejezőeszközök, amik a zenetörténeti korokkal és a különböző műfajokban tulajdonképpen mindig ugyanazok.
1973-ban Leonard Bernstein előadásokat tartott a Harvard Egyetemen. Az előadás sorozat a Megválaszolatlan kérdés címet kapta. Értekezéseiben azt vizsgálta: hová tart a zene? Izgalmas rendszert épített fel: egyfajta analógiát a nyelvész Noam Chomsky A nyelv és az elme (1968) c. tanulmányára. A rendszer lényege, hogy a zene alkotóelemei egy-egy nyelvtani elemre utalnak: a motívum = főnév, akkord = melléknév, ritmus = ige. Bernstein szerint létezik egy velünk született zenei nyelvtan, a Chomsky-féle velünk született grammatikai kompetenciára rímelve. Ez az egyetemes nyelvi/zenei képesség. A zenei szemantikán alapuló módszertan tulajdonképpen ebből kiindulva, ehhez hasonlóan, de nem nyelvtani megközelítéssel dolgozik: analizál, de az elemzés tárgya kizárólag zenei, a különböző zenei korokban kialakult zenei nyelv kifejezőeszközei. Minden kornak, stílusnak és műfajnak megvan a maga saját zenei nyelve, ami „benne van a levegőben”.
Az ének és szolfézs tantárgy modernizálását egyben kezelem, de a módszertan mindegyik esetben más megközelítést kíván. Az ének tárgy az alsó tagozatban legyen a népdaloké, az éneklésé, a klasszikusok megismertetéséé. De felsőben is hadd legyen élmény: hadd fedezze fel a gyermek azt, hogy a különböző korszakok, stílusok hogyan használnak fel egy-egy zenei elemet, és lám-lám, nincs új a nap alatt, mert azok, mióta zene a zene, tulajdonképpen ugyanazok.
A zene – nyelv. Beszéd. Kommunikáció. Kérdések, válaszok, érzések, gondolatok megfogalmazása. Egyszerűen be kell mutatnunk, hogy egyazon zenei elemek hogyan tudnak ilyen sokféleségben létezni, és be kell mutatnunk, mi bennük a művészi érték és mi nem az. A
gyerekek és fiatalok mindenre fogékonyak, de azt nem szeretik hallani, hogy ezt a zene azért jó, mert klasszikus, régi, és kiállta az idők próbáját, és azért kell tetszeni; mert leginkább és általában a legújabb tetszik nekik, ami hip hop, de hallgatnak R&B-t is, főleg, mert legújabban ez a két műfaj ötvöződik elektronikusan, de azért hallgatnak rockot is, időnként jazzt és talán komolyzenét is (arról nem beszélve, hogy a műfajok egyre kevésbé határolhatók el), és ha érdekesnek találnak valamit, mentik a kedvencek közé.
A zenei szemantikán alapuló zeneismeret tanításának lényege: a zenei elemeit, mint kifejezőeszközöket mutatja be a zenetörténeten keresztül, mégpedig a zenetörténetet visszafelé vizsgálva, tehát a mai zenéből indul ki és halad fordított sorrendben.
Sokszor szokott panasz lenni a zeneiskolai szolfézs órákra a hangszeres tanároktól, miszerint az elmélet tanítása nem követi a hangszeres oktatást. A szolfézs fő feladata a zene megszerettetése, mivel csoportos óra, ezért javarészt gyakorlati, zenei együttműködés legyen: az éneklést kiegészítve e metódus szerint hadd játsszon a gyermek a maga választotta hangszeren is, hadd legyenek zenei ötletei, hadd játsszon a zenei hangokkal. A zene elemeinek tanulásával párhuzamosan, az zenei elemeket fokozatosan bővítve rögtön használjuk is – improvizálásra, komponálásra, projectekben gondolkodva – ezzel a gyermek mintegy „belülről” érti meg a zenét, mint nyelvet, mint kifejezőeszközt. Tehát a cél a zene, mint kifejezőeszköz használata, a zene, mint nyelv elsajátítása, birtoklása.
Tehát a szolfézs oktatás modernizálása azt jelentené, hogy gyakorlatba helyezve belülről ismertetjük meg a zenei nyelvet: ez két szempontból hasznos: a gyermek, mivel mindig magából indul ki, magáénak fogja érezni a zenét, kifejezőeszközként fogja használni és ezáltal nem fél a kreatív ötletektől; másrészt analitikusan fog gondolkodni: átlátja a zenei elemeket, eszközöket, formákat, így megérti, mitől értékes az egyik zenei anyag és mitől nem az a másik.
A populáris zenét előszeretettel használják már a zenetanárok, ám de nem mindegy, hogyan és mit tanítunk. Az aktuális slágerek gyenge színvonalú kivonata, „lepötyögése” nem való a zeneiskolába. A gyakorlatban gyakran kiderül, hogy a „könnyűzene” előadása, interpretálása nem is olyan könnyű: hiszen a műfaji gyűjtőnév magyar szóval helytelenül van szóhasználatban: ezért én mindig a populáris zene, azaz a népszerű zene kifejezést használom.
1.Kutatási előzmények
- Nagy Katalin: Az ének-zene tantárgy helyzete és fejlesztési feladatai, az ének tantárgy helyzete a tantárgyi modernizációs folyamatban (OFI, 2002). Tudomásom szerint egyéb kutatás nem zajlott le az utóbbi 30 (!) évben. Ennek a kutatásnak a célja az általános iskolaiének-zenetanítás tantárgyi problémáinak felmérési adatok elemzésére építő feltárása volt és az énektanárok véleményét kérte az alábbi témákban:
A kutatási előzményekhez kapcsolódik 2009-11-ben végzett kérdőíves kutatásom is, aminek eredménye 575 darab, 11 iskolából visszaérkezett kérdőív. A kutatást célja, hogy ténylegesen megismerhessük a fiatalok zenehallgatási szokásait, képet kapjunk arról, milyen zenei műveltséggel rendelkeznek a 10-18 éves korosztály képviselői, mit jelent számukra a zene, milyen szerepet tölt be az életükben, majd ez az anyag kézzelfogható bizonyítékká váljék arra, hogy az ének-zenei nevelésben korszerűsítések szükségesek. A kutatást az MZMSZ segítségével kezdtem el.
Ebben a kutatásban elsősorban nem a tanárokat, hanem a gyerekeket kérdeztem. Az, hogy megkérdeztem a gyerekektől, mit szeretnének ők, sokak szemében már eleve visszatetszést kelt. Mondja, mondhatja erre néhány kolléga: a gyerekek ilyen kérdésre azt válaszolják, semmit. Nos, nem így van.
A kérdőívek három fontos témakör köré csoportosulnak. Az első kérdés az énekórai tananyaghoz való viszonyukat kutatja; a második a gyerekek viszonyát a zenéhez, zenehallgatási szokásaikat, véleményüket, tájékozottságukat; a harmadik pedig azt, hogy játszanak, játszottak-e valaha, vagy szeretnének-e játszani hangszeren. Az eredmény önmagáért beszél: a legtöbb gyerek válasza minél több félét megismerni, ismereteiket jelentősen bővíteni. Másodikként énekelni, tehát aktívan részt venni a zenélésben. A harmadik legnagyobb szelet a sláger, de a népzene + világzene ennél többet tesz ki. (A lényeg valószínűleg a könnyen énekelhetőség.) Ha azt gondolnánk, hogy a gyerekek egyszerűen odabiggyesztik, hogy „a divatos slágereket énekelni, hallgatni”, no ez esetben sem biztos, hogy kizárólag ezt szeretnék. Biztos ez is benne van, de meglepő, hogy több gyerek egy vonallal áthúzta a meghatározásból a „csak” és „kizárólag” szavakat. Fontos helyet foglal el még az improvizáció.
Újabb kutatás tudomásom szerint nem készült, de valószínűleg a gyerekek változatlanul érdeklődőek, a tanárok nyitottabbak az újításra, de ez a két pólus mégis ritkán találkozik össze.
2. Digitális kor- pro és kontra
A modernizálás az IKT eszközök mindenhatóságában kimerül, miközben a másik oldalról minden probléma okozójaként szerepel. A modernizálás megoldásaként egyedül üdvözítőnek kikiáltott, sokszor említett informatikai eszközök fontosak, használatuk mára kötelező, sőt, e tudás hiánya már egyfajta analfabétizmus. De ne felejtsük el, hogy ezek csak eszközök. Annak ellenére, hogy a digitális világot okolják a gyerekek figyelemzavara elsődleges okozójáért, sok helyen új módszertanként az oktatás informatikai platformokra terelésében látják a mindent megoldó változást. Ám hiába visszük át egy másik eszközre ugyanazt: ami „analóg” már nem működött, az sajnos így sem fog.
A média szerepe a mai fiatalok életében egyre nagyobb, mára már nem csupán része, hanem meghatározója. Napjainkra a zenehallgatási tevékenység egyre inkább elterjed a média irányába, tehát az otthon, munka, utazás, szórakozás, emellett az egyéb tevékenység közbeni „steril” zenehallgatás formáira is. Sok olyan platform van, amin zenetanuláshoz való feladatok találhatóak. Ezek az online tanulás időszakában nagyon hasznosnak bizonyultak, ám amíg élő oktatás van, csak otthoni gyakorláshoz, illetve kiegészítésnek látom értelmét ugyanazt digitális formába áthelyezni. Ezek a feladatok jók, de sajnos nem hoznak semmiféle módszertani újítást.
A kutatással és a fejlesztéssel/modernizálással kapcsolatban tárgyalásaim folyamatban vannak.
A koncepció szerzői jogvédelem alatt áll (Artisjus, 2015).
Kapcsolódó cikkek/munkák:
Csató Mónika: Az ének-zene terület a NAT-ban, avagy mire való a művészeti nevelés? (HVG, 2020. 02.13., Eduline)
https://eduline.hu/kozoktatas/20200213_enekora_NAT_iskola
Csató Mónika: NYISS ÉS LÁSS (2.) És… – még mindig: az énekórákról
http://www.parlando.hu/2015/2015-4/CsatoMonika-Nyiss.htm
Csató Mónika: Paradigmák harca, műfajok harca- Még mindig az ének-zene tanítás vitájáról (Parlando, 2015. május)
http://www.parlando.hu/2015/2015-5/CsatoMonika.htm
Csató Mónika: Reflektálás Dr. Fehér Anikó: Ki mire tanítható? Kell-e rendszerváltás a zeneoktatásban, avagy „Hej, nem szeretem az idők járását” című cikkére (Fidelio, 2010.10.20., Parlando, 2010. 04.)
https://fidelio.hu/edu-art/alternativ-enek-zenei-nevelesi-program-90034.html
https://www.parlando.hu/2010-4-csaknet/Csato.htm
Zenei szemantikán alapuló komplex kiegészítő szolfézs tanterv, Alapfokú művészetoktatás, Kiss Zenede AMI, Budapest (2015-18)
ELTE METODIKA: TANANYAG AZ ÉNEK-ZENEI KRITÉRIUMVIZSGÁHOZ Szakirodalmi jegyzék (Csató Mónika (2010): Alternatív ének-zenei nevelési program. Reflektálás dr. Fehér Anikó c. írására)
http://metodika.btk.elte.hu/file/TAMOP_BTK_BMT_1.pdf
Music and creativity. Presentation and concert, CEU Business School, Budapest (2009)
Kutatás a 10-18 éves korosztály zenehallgatási szokásairól és zenei műveltségéről (2009-11), MZMSZ
Klub Rádió, Reggeli gyors, riport a HVG-ben megjelent cikk kapcsán; 2020. febr. 24.
Hogyan lesz jobb az énekóra? Népszabadság, Bárkay Tamás
http://nol.hu/kultura/20091028-hogyan_lesz_jobb_az_enekora_-402971
Az iskolások választása. Népszabadság, Bárkay Tamás
http://nol.hu/kultura/20110704-az_iskolasok_valasztasa-1123181